Építés I. rész

Az állomásról beszerzett helyszínrajzok, fotók valamint az általam mért adatok alapján kezdtem el a munkát.

 

Kezdetben a vázlatok készítésekor a múzeum teljes hosszúságának megépítésében gondolkodtam, ami 1:87-es méretarányban közel 8 m hosszú modulasztalt eredményezett volna.

Ám kitartás hiányában csupáncsak ennek töredékét sikerült megvalósítanom 80 x 200 cm terjedelemben.

A modul vázszerkezetét 10 mm vastag rétegelt lemezből készítettem el, amit 40 cm-ént függőlegesen, hosszirányban középen, a széleken pedig 5 cm széles csíkokkal tovább merevítettem.

 

A töltésoldal elkészítéséhez 5 cm vastag Stirodur szigetelő lemezt használtam, melynek faragása során keletkezett sérüléseket maszkoló szalag rétegek ragasztásával tüntettem el. Végül mind ezt, az építőiparban használatos akrilalapú szürkefestékkel festettem le.

 

Az asztal síkfelületeit összefüggően 10 mm vastag Polifoam szivacsos szigetelőanyag leragasztásával borítottam, kizárólag azért mert az így megemelt terepet az alaplemez kivágása nélkül, negatívban könnyedén faraghattam. Erre rögzítettem félbe csípett gombostűkkel a Roco Line vágányzatát.

 

Ezután következett az egykori állomás II. vágánya helyén futó nyíltvonal ágyazat elkészítése, melyhez 0,5-0,6 mm szemnagyságú zúzott bazaltot használtam.

A nagyvasút elszíneződött kövein folyamatos próbálgatás mellett kevertem ki a rozsdabarna árnyalatot a sínszálak festéséhez.

 

Majd ezt követte a múzeummal párhuzamosan futó 6-os sz. főút építése.

 

A lakás felújításból maradt csempefugázó finom szemszerkezete tökéletes anyagnak bizonyult az aszfaltréteg létrehozására.

 

 

Miután elkészült az út következhetett a füvesítés.

 

A skanzen vágányainak kavicságya az évek során eltűnt, feltöltődött. Emiatt a következő lépés a növényzettel borított terepfelületek, valamint a múzeumi vágányok homokkal való előkészítése volt.

 

 

A gyepfelületekhez a Heki és Busch cégek termékeit használtam fel.