Fűrésztelep - Őrház - Lucfenyők

Az asztal építését a fűrésztelep kialakításával folytattam, aminek épületéhez a fotón látható kittek alkatrészeit használtam fel.

Elképzelésem szerint ez a megépülő rész csak töredékét képezi az asztalra fel nem fért, nagy kiterjedésű telepnek, mind ez valahol a kulissza mögötti területen terül el.

A gattert befogadó épület falait papírkarton, valamint az egyik kittben található fröccsöntött homlokzat elemeiből állítottam össze.

 

Majd az épület hosszúságát gyufaszálakból összeragasztott rönkök berakodására alkalmas fedett színnel toldottam meg.

A kiugró épületszárnynak épült fűrészpor tároló torony megoldását egy Josef Brandl építésű terepasztalról lestem el.

 

 

A külső falak vakolása, meszelése után "egérrágottan" bedeszkáztam a tűzfal valamint a rönkberakó oldalát.

 

A fakítás, öregbítés után néhány sínszálat valamint egy lóré forgatót applikáltam az épület mögötti területre.

De még mielőtt mind ezt folytattam volna, a falun átvezető közút átépítésével, lekövezésével foglalatoskodtam.

 

 

 

A már korábban elkészített szürke út alapra az akkori 1916-os viszonyoknak megfelelő sáros szekérnyomoktól tarkított apró zúzott kő burkolat került volna. De ezt átgondoltam, mivel az akkori települések építési szokásait nagyban befolyásolta a környezetükben található építőanyagok. Itt a Kárpátokban az út burkolásához szükséges kőmennyiségből nincs hiány, ezért a Bélborba vezető utat sáros macskakő burkolatúvá építettem át.

 

 

Az út befejezése után vékony fenyőágakból felhalmozott farakásokat készítettem a kulissza előtti területre.

 

 

Majd ezt követte a fűrészpor tároló torony elé kiszóródott forgács halom elkészítése, ami egyben pozícionálja az asztal felezőpontjára épített levehető épületet.

 

 

Következő lépésem, a kulissza mögött elterülő fűrésztelep vágányainak összeköttetésére egy, csak is vizuális szerepet betöltő vágány kapcsolat létrehozása volt.

 

Elgondolásom szerint a telep területére a tűzveszély, valamint a kisebb terhelésre méretezett hevenyészve lefektetett vágányok miatt nem tudnak bejárni a gőzmozdonyok. Emiatt a váltó mögötti csonkára betolt, lekapcsolt kocsikat a telep területére ökrökkel valamint lovakkal vontatják be.

Az elkészült vágány asztalból való kivezetését a kulisszára épült dzsindzsás, bokros rész kitakarásával oldottam meg.

Kisvasutamat az 1883-ban megfogalmazott HÉV gazdaságos építésére, üzemeltetésére adható könnyítések alapján építem, mind ezt annak érdekében, hogy itt 1:87-ben is a leegyszerűsített olcsóvasutak elve érvényesüljön. Tudom jól, hogy a keskeny nyomközű vonalak mentén csak nagyon ritkán épültek őrházak, mivel ezeken a 760 mm-es vonalakon is, a biztonságot jelentő alacsony sebesség miatt nem volt szükség jelzőkre (váltójelzőkre, sorompókra?) és ez által nem volt szükség ezeket kezelő személyzetre sem, mivel még a kitérők állítását is a mozdonyok személyzete végezte el. Én mégis úgy gondoltam, ha már jelzőket nem kell telepítenem az asztalra, legalább az állomásom csatlakozó szárnyvonali csomópontjában, a biztonságos üzem valamint az ideépült kitérők nagyszáma miatt indokolt lesz felállítanom egy szolgálati őrhelyet, melyhez a fotón látható német őrház szolgált alapként.

De még mielőtt tovább mennénk, had ajánljak a figyelmedbe egy általam gyakran forgatott kiadványt, melyben a szerzők a lehető legalaposabb részletességgel nyújtanak bepillantást a hazai vicinális vonalak kiépülésének történetébe 1870-1920-ig.

Kubinszky Mihály - Nagy Tamás - Turóczy László
"Ez a vonat elment"

A könyv alapján sikerült helyére tennem néhány üzemeltetéssel, épületekkel kapcsolatos homályos foltot, melyek alapján eldönthettem, hogy Ferencvárad minden szempontból a kivételek kategóriájába tartozik.

 

Épületek

A MÁV 1887-re a helyiérdekű vasutak számára kidogozott szabványterv sorozatának köszönhetően a HÉV vonalaik mentén többségében egységes megjelenésű épületeket emeltek. De különbözhetett egy-egy külföldi, vagy éppen magyar pénzügyi csoport által finanszírozott vonal, akik épületeik megjelenését egyedi terveik alapján alakították ki. A századforduló táján a keleti országrészben elszaporodó helyiérdekű kisvasutak is ebbe a különc kategóriába sorolhatók, mivel épületeik meglehetősen vegyes képet mutattak. Voltak akik az említett MÁV szabványtervek, és voltak akik saját terveik alapján építkeztek, ez utóbbihoz tartozik Ferencvárad is, egyedi terveim alapján épül. De annak érdekében, hogy az állomásomra kiszemelt kisebb átalakításokon áteső német kittek legalább külső színezésükben magyaros jelleget, egységes képet mutassanak, átfestésükhöz a már a fűtőháznál felhasznált színeket alkalmazom csak úgy mint a fotókon látható őrháznál.

 

 

 

 

Következő lépésem a Kárpátokbeli tájamhoz kihagyhatatlanul hozzátartozó lucfenyők elkészítése volt. A legegyszerűbben megvalósítható fenyők ötletét Kövér Zoli hihetetlen részletességgel elkészített terepasztaláról lestem el.

 

 

Zoli által is használt Heki építőkészletekben található fenyőtörzsek átalakításán túl, én a fákhoz mellékelt (szivacs) lombozatanyagot nem használtam fel. Ezt az amerikai Woodland Scenics lomb anyagával cseréltem fel.

Ám az öröm nem tartott sokáig, mivel valahányszor az elkészült fenyőimre pillantottam, folyamatosan szemembe tűnt több sebből vérző fogyatékosságuk. Végül is úgy döntöttem nem ezt akarom látni, nekifutok még egyszer és ezúttal nem a könnyebbik utat választom, hanem teljesen nulláról építkezve megpróbálom elkészíteni a számomra ideális formájú lucfenyőket. Persze a megfizethetetlen vágyálmaim között továbbra is a Silhouette által megkomponált mesterművek álnak, de ezek megvásárlásához nekem (40,60 euro) minimum egy lottó ötös kéne.. Így hát maradt a jóval olcsóbb csinál magad módszer, a Silhouette lombozatok ausztriai beszerzése, valamint az általam tekergetett drótvázak elkészítése. Ha ez lehet a reklám helye, ma már idehaza is beszerezhetők az említett cég kiváló minőségű termékei, a Flexmodell jóvoltából.

 

 

A Gödöllői kiállításról hazatérve alaposan kielemeztem Kövér Zoli Silhouette, Szűcs Miklós Silhouette lombozatú fenyőiről készült fotóim. Persze a felsorolásomból nem hagyhatom ki hazai kisszériás fagyártónk Fabattka fenyőinek tanulmányozását sem, melyek alapján már körvonalazódott bennem a kép, miként kéne a fenyőtörzsek drótvázát elkészítenem.

A négy különböző magasságú és méretű törzs elkészítése után már csak a lombozat felragasztása következett volna. Igen ám, de a lendületem hamar alább hagyott, miután a lombozat flexibilitása valamint az ágakra való rögzítéshez használt faipari ragasztó lassú száradása miatt nekem ez nem sikerült. Egyszerűen nem tudtam fürtszerűen lelógva rögzíteni a lombozatot, ez mindig az ág tetején vízszintesbe vágta magát. Utána nézve a dolognak, az egyik Miba Spezialban találtam is egy cikket, amiben a Silhouette lombozat felragasztása előtt, nem árt az ág hosszának megfelelően kiszabott anyagot félbehajtva csipeszek közt fárasztani, valamint a ragasztáshoz a cég által ajánlott Tesa alleskleber használni. Amíg az említett ragasztóim megérkeztek, türelmetlen ember lévén lombozatgyártási kísérletezésbe kezdtem. Ennek a kísérletezésnek a végeredménye annyira megtetszett, hogy az asztalra készített összes lucfenyőtörzsemet ezzel a sajátgyártású lombozattal öltöztettem fel.

 

 

A következő részből kiderül miként sikerül fűtőházam környezetét az állomásom felvételi épületét, raktárépületét, valamint a fűrésztelep átrakóját elkészítenem. Tarts velem akkor is!