Részletek
Híd korlátok - Váltó állítóművek - Figurák

Az asztalom építését a még nem színezett területek füvesítésével folyattam.

 

 

Ezt követte a kapcsolópult felöli oldalkereten lévő szerelő nyílások eltüntetése, festése, majd a fenyőfák telepítése.

 

 

Korábban említettem, hogy a hidak korlátainak felszerelését - sérülésüktől tartva - a tájépítés befejezéséig halasztom. Most ezek pótlása következik.

Már tudom, hogy a korlátok telepítésével kapcsolatos utólagos aggodalmaim alaptalanok voltak, mivel a hidak építésekor a gyalogos járófelületeken túlnyúló hídfák méreteit jól határoztam meg. Mindvégig attól tartottam, hogy az oszlopfuratok készítésekor, a 8 mm-es túllógás kevésnek bizonyul, és a fúrószár megrepeszti a talpként leragasztott gyufaszálakat, ami javíthatatlan probléma lett volna.

 

A sikeresen elkészült furatokba egy-egy csepp faipari ragasztó segítségével beállítottam, beragasztottam a fotómart oszlopokat, majd az oszlopokban lévő furatokba befűztem a fogók közt megnyújtott rézhuzal szálakat.

A folytatáshoz maszkoló-szalaggal védtem a hidak vízszintes felületeit, majd forrasztottam, festettem és öregítettem az egészet.

 

A következő lépés, a Ferro Train öntvény váltó állítóművek összeállítása volt.

Kísérleteimben az állomási kitérők összekötőrúdjaira szerelt huzallal nem tudtam mozgásra bírni az elkészült állítóműveket.

Ezek köztudottan, a váltók csúcssínjeinek mozgásával szinkronban mozgathatók, átbillennek a súlykörték, valamint fordulnak a váltójelzők.

A gondot a váltók mozgatásához használt, szívószálakban vezetett citerahúrok okozták.

A 3 mm átmérőjű szívószálban tekergő vonóvezeték, a váltó összekötőrúdjánál már annyi energiát veszít a toló vagy húzó erőből, hogy a csúcs sín mozgatásán kívül nem képes másra.

 

 

Ez okból - a mozdulatlanságra ítélt állítóművek leragasztása után - a munkát a figurák festésével folytattam.

Ezek kifestésében semmi egyedi, említésre méltó megoldást nem alkalmaztam, ezért átugrom. A Preiserekkel beállított cselekmények életképeit a fejezet végén találod meg.

Mindig is zavart, hogy a hazai kiállításokon a kiállító tér gyakran rossz fényviszonyai miatt, amatőr fotósként meglehetősen nehéz elfogadható minőségű képeket készítenem az ott bemutatott művekről. A most következő -dobozba helyezett- terepasztal megoldással e problémának szeretnék elébe menni.

Az ötlet alapjait nyugati vasútmodellező kollegáktól lestem el. Ők az elkészült környezetüket a látogatói oldalról egy fekete kerettel veszik körbe. A keret része, azaz asztal teljes hosszúságán végigfutó felsőkarnis, amibe a tájat megvilágító lámpatesteket helyezik el. Annak érdekében, hogy a fényt benntartsák, valamint a látogató az üzemre és ne a terepasztal mögött zajló eseményekre figyeljen, a hátteret homlokmagasságig megemelt kulisszával zárják le.

Nálam ez a megoldás csak is a kiállítások idejére épülne az asztal köré, ezért méregetni kezdtem. Elsősorban azt a távolságot kellett meghatároznom, ameddig a látogatót az asztal közelébe engedhetem, ez 80 centiméter lett.

Ebből a látószögből kiindulva 158 cm-re állítottam be a szemöldök magasságában futó vízszintes karnis alsó szélét, ettől 5-tel magasabbra a hátteret lezáró kulissza magasítását.

 

 

 

A karnisba elhelyeztem az asztalt megvilágító 4x30W teljesítményű melegfényű neoncső armatúrákat, majd a hátteret világoskékre az asztalt körbefogó keretet feketére festettem.

 

 

Folytatásban a kulissza mögötti rejtett pályaudvar vágányainak rögzítése következett.

Itt az asztal széléhez közelebb eső III. vágány egy jobb, az előtte lévő II. egy bal irányba közlekedő vonat pihentetését teszi lehetővé.

A kulissza felé eső I. vágány ezek kikerülésére szolgál.

 

A kétvágányos tároló tengelyugrásos kialakítására azért volt szükség, mert a helytelenbe behaladó vonatok vágányútjáról, két állandóan kitérő irányba álló kézi állítóművel szerelt váltó gondoskodik. Pihenőjük végeztével a gyök felöl kihaladó vonatok tengelyei ezeket egyenesbe felvágják.

Kezdetekben itt egy mozdonyok által kapcsolt automata üzem működött. Azonban a korábban beszerzett gépeimbe CT elektronik Tran SL 74-es dekóderek kerültek beépítésre, amik még nem tudják a menetiránynak megfelelő ABC fékezési módot, ezért ezek alkalmazása kizárja a fékmodulok használatát.

Korábban egy-egy tároló vágányt két szakaszolással láttam el. Ebből az elsőt a vágány elején, ami a behaladó vonat kapcsolási szakasza volt, itt az áthaladó vonat mozdonyának áramfogyasztását a beépített Csíkos műhely CSM100FR a relés foglaltság érzékelője észlelte, és zárta a vágány elején lévő megszakított sínszál áramkörét. A megszakított sínszálba érkező DCC sínjelre az itt álló vonat mozdonya elindult, kihaladt a vágányról, és át adta helyét a mögé érkező szerelvénynek. Majd a napokon át zajló tesztelés, játék során, rendkívül zavart az, hogy nem látom és nincs befolyásom az itt pihenő vonatok felett, mivel ezek indulása mindig egy érkező szerelvénytől függött.

Ezért az egészet újra gondoltam, a vágányok elején lévő kapcsolási szakaszokat megszüntettem, és a szerelvények indítására, megállítására eddig a relék által zárt sínszálakra két billenő kapcsolót forrasztottam a kapcsolópultba építve.

 

 

Annak érdekében, hogy lássam mi is történik ezeken a vágányokon, egy notebookot valamint egy ebbe csatlakoztatott web kamerát helyeztem itt el. Előbbit a kapcsolópulttal szemben, ennek magasságát úgy beállítva, hogy a pult mögött állva jól lássam ennek képernyőjét.

Most pedig jöjjenek a fentebb ígért Preiser figurákkal eddig befejezett, beállított cselekmények életképei. Ezek sora korántsem teljes, mivel a közelmúltban érkezett készletek kifestése, felhelyezése még a téli estéim egyik elfoglaltsága lesz. Ezek bemutatását egy későbbi frissítés során pótolom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő részben, a FHÉV járművei kerülnek terítékre. Tarts velem akkor is!